Megtudtam új információkat, és igazolva láttam régi sejtéseket is

Ezért minden kérdőjel ellenére sem bántam meg, hogy megnéztem.

Több, mint kétszázezren támogatnak egy alig álszent webkettes kezdeményezést, mely szerint az állam augusztus 20-ra tervezett tűzijátékának költségén inkább az árvízkárosultakat kellene támogatni.
A Facebook-kezdeményezés gyors népszerűsödése önmagában két fő problémát hordoz magában, melyek kicsit egyszerű, kicsit kádári, kicsit proli gondolkodást hordoznak magukban. Merjünk kicsinek lenni?!
Álszentség. Az idejét a közösségi térben töltő egyén szívesen nyom egy like-ot az árvízkárosultakkal foglalkozó csoportra és azt hiszi, hogy ő ezzel mindent megtett, amit meg lehetett. Szívesen megnézném, hányan mennek ki közülük a helyszínre dolgozni, vagy támogatják más valós módon a károsultakat. Félreértés ne essék, nem papolni akarok, én se sokat tettem még az ügy érdekében. Ugyanakkor a Facebook ebben a formában nem segítség.
Beszürkülés. A második probléma gyökerét a magyar ember ünnepekhez való viszonyulása adja meg. A magam részéről jó ideje nem érdekel a tűzijáték és aznap általában valami házibulin nyújtózkodom a barátaimmal. Ugyanakkor augusztus 20-a államiságunk legfontosabb ünnepe, melyhez a tűzijáték hosszú évtizedek óta szervesen kapcsolódik. Legyen bármilyen ünnepről is szó, mindig kiszakít a hétköznapokból. Miért bagatellizálnánk el ezeket? Miért pont egy fontos, közös, egyáltalán nem megosztó szimbólumunkról kell lemondanunk? Ha már itt tartunk, legyenek inkább a bölcsészek!